Mielőtt egy szót is említenénk az általunk választott városokról, szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a lista teljes mértékben személyes vélemény alapján készült, a sorrendnek nincs semmilyen rangsorolási jelentősége.

Nagyszeben

Az egykor Magyarország részét képező Nagyszeben története a XII. századra nyúlik vissza. Az erdélyi szászok korábbi központja ma is hangulatos terekkel és lenyűgözően szép épületekkel büszkélkedhet. A reneszánsz, barokk és gótikus épületek egyvelege, a régi múzeumok, éttermek és teraszok bámulatos harmóniát alkotnak. A kultúra és történelem iránt érdeklődők keressék fel az 1700-as évek végén épült Brukenthal-palotát, ahol a világ egyik legrégibb múzeuma működik, valamint az ASTRA szabadtéri múzeumot, ahol 300 történelmi faház, templom és műhely található. Mindemellett meg lehet még tekinteni a régi erődítmények maradványait is, melyek évszázadokkal ezelőtt védték a várost az esetleges támadásoktól. Nagyszebennek három színháza és egy filharmonikus zenekara is van. Sok szép park, galériák és templomok színesítik a város képét.

Temesvár

A Nyugat-Romániában fekvő Temesvár az ország egyik legnagyobb városa, mely ősidők óta lakott terület volt. Történelme során stratégiai pozíciót töltött be, így gyakran volt kitéve háborúknak. A város sajnos visszamaradt, miután a második világháborúban mindkét fél súlyos bombázási károkat hagyott maga után, mely súlyos veszteségeket okozott az ottani örökségekre nézve is. Multikulturális város révén a várost különböző etnikai közösségek befolyása érte. A város így rengeteg szépséggel és látványossággal rendelkezik, melyekből csak párat sorolunk fel. Egyike ezen látványosságoknak az 1872-ben alapított Bánsági Múzeum, melynek  több osztálya van: régészeti, történelmi és természettudományi (Kelet-Európa legnagyobb madár- és lepkegyűjteményével és kőzetgyűjteménnyel). Színházak terén érdemes megemlíteni Temesvár első kőszínházát, melyet Ferenc József Színház néven 1875-ben nyitották meg. Sajnos 1920-ban leégett, de később felújították és homlokzatát neobizánci stílusban építették át. Mindezek mellett mi is írtunk a Temesváron található örökségekről, így aki többet szeretne megtudni, korábbi cikkeink kellő támpontot képeznek erre.

Brassó

Brassó egykor az erdélyi szászok legjelentősebb városa volt. A hegyek által körülvett, különlegesen szép fekvésű város Erdély délkeleti felében, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegyének lábánál, melynek tetejéről csodálatos kilátás nyílik a városra. Gótikus tornyok, középkori kapuk, szovjet típusú épületblokkok és egy hatalmas Hollywood stílusú felirat a 960 méter magas Tampa-hegy oldalában, ahova drótkötélpályás felvonóval is fel lehet jutni. A Déli- és a Keleti Kárpátok találkozásánál fekvő Brassó Erdély egyik legszebb fekvésű városa, mely tele van régi legendákkal. A település nevét 1252-ben említi először IV. Béla egyik adománylevele. Az utóbbi időben egyre nő a város idegenforgalma. Legfőbb nevezetessége a Fekete templom, egy gótikus székesegyház, mely nevét a XVII. századi tűzvészről kapta, melynek füstje befeketítette a falait. Ugyanakkor érdekességnek számít a Zsinór utca, mely az ország legszűkebb utcája. Továbbá érdemes megtekinteni a Katalin-kaput, mely Brassó egyik, és sokáig az egyetlen délnyugati városkapuja volt. Közel három évszázadig csak ezen keresztül nyílt átjárás a városerődöt Bolgárszegtől elválasztó kettős várfalon. Ugyanakkor, ha már arra járunk érdemes ellátogatni a közelben lévő és népszerű törcsvári kastélyba is.

Kolozsvár

Erdély legnagyobb és legfontosabb magyar lakta városa Kolozsvár. Nagyon sokáig Erdély egyik legfontosabb hatalmi és egyházi központjaként szerepelt, a város gazdag múltja jól tükröződik az építészeti örökségen is, melyet szinte minden magyar utazónak érdemes felkeresnie utazása során. Kolozsvár felfedezését a leginkább a város egykori Nagypiac terén a mai Főtéren érdemes elkezdeni, ahol az Erdélyi építészet legfontosabb emlékeihez sorolható látnivalókat lehet megtekinteni. Az itt található nevezetességek egyike a Szent Mihály templom. Az erdélyi gótika egyik legfontosabb templomát az 1316-os várossá nyilvánítás iránti hálából kezdték el építeni közadakozásból. Építése több száz éven át folyt, melyet átépítések, tűzvészek sora kísért. Mai neogótikus formáját 1860-ban nyerte el, amikorra elkészült a 80 méter magas új templomtorony. A templom napközben látogatható, a bejárathoz közeli parkban áll Márton Áron püspök 2009-ben készült szobra. Ugyancsak a Főterén találhatóak a város életét meghatározó épületek és nemesi családok házai, melyek közül néhányat feltétlenül érdemes megemlíteni. Ilyen például a  Rhédey-palota,  aminek háromszintes épülete kimondottan klasszicista, átmenetek vagy stíluskeveredések nélkül. Az egyenes és nyugodt párkányzat, valamint a félköríves nyílászáródások mellett az emeleti balkon nagy kőgyámjai, kőlapjai és öntöttvas korlátai egyértelművé teszik ezt. Továbbá a szintén nevezetes Bánffy-palotát is muszáj megemlítenünk, ami Erdély egyik legszebb városi barokk palotája. Az építtető Bánffy György, Erdély kormányzója volt. A palota terveit 1773-ban készítette el Johann Eberhard Blaumann, Würzburgból elvándorolt nagyszebeni városi építőmester. A palota szobordíszeinek elkészítésével nem őt, hanem Erdély akkor leghíresebb szobrászát, Anton Schuchbauert bízták meg. A palota színes története túl terjedelmes ahhoz, hogy azt itt bemutathassuk. A felsorolásnak pedig korántsincs vége, hiszen a város szépségekkel és örökségekkel teli, melyeknek puszta felfedezése külön élménynek számít.

Segesvár

A szintén Erdélyben található Segesvár Románia leglátogatottabb helyei közé tartozik a gyönyörű, jó állapotban lévő fallal körülvett városa miatt. A XII. század folyamán II. Géza királyunk a német kézműveseket és kereskedőket, az erdélyi szászokat telepítette ide, hogy védjék a határt. Ők egy jól fejlődő kereskedővárost építettek fel, valamint egy csodás fellegvárat is megtekinthetnek az idelátogatók. Később, a XIV. században bővítették a várost. Az egyik legfeltűnőbb tereptárgy, mely gyakran a város jelképeként is feltűnik az az óratorony, mely 64 méter magas, és 1556-ban épült fel. Segesvár várának egykori 14 tornyából 9 még most is áll, falain pedig mindmáig látszanak a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc golyónyomai. Továbbá itt található Segesvár első temploma, a kolostortemplom, más néven Domonkos Kolostor temploma. Ugyan a ma látható templom középkor végi, azonban a domonkosoknak már a 13. század legvégén állt templomuk a mai épület helyén, amiről egy 1298-ból származó búcsúengedély és okleveles forrás tanúskodik  A fentiek pusztán töredéke mindannak amivel a város büszkélkedhet, így mindenképpen érdemes ellátogatni oda.

Nagyvárad

A magyar határhoz közeli Nagyváradot különös kettősség jellemzi:  amellett, hogy rohamléptekkel fejlődik, még mindig érződik rajta a száz-kétszáz évvel ezelőtti világ hangulata. Tele van eldugott kincsekkel és nagyszerű történelmi látnivalókkal. Bármerre is menne az utazó a városban, mindenfelé bámulatos épületekbe botlik, melyeket nagy gonddal újítanak fel, megőrizve a régi idők jellegzetességét. Egyik ilyen jellegzetesség maga a vár, mely az 1241-es tatárjáráskor teljesen elpusztult. A várat e tragikus eseményt követően Vincze püspök állíttatta helyre. 1570–1596 között Várad új vára az olasz késő reneszánsz szellemében épült. Ugyanakkor érdemes megtekinteni a Fekete Sas palotát, mely 1907–1909 között épült Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, Sztarill Ferenc kivitelezésében. A szálloda 1908. november 1-jén nyílt meg. A palota helyén állott a Sas fogadó, melynek termében 1798. augusztus 26-án tartották az első magyar hivatásos színielőadást. Mindezek mellett meglátogathatjuk az Ady Endre emlékmúzeumot, mely 1955-ben nyílt meg, de akár elsétálhatunk Ady Endre egykori törzshelyére az Emke kávéházhoz is.

Útjaink ismét Kolozsvár utcáira vezettek minket. Egy csodálatos épülethez, amely az Egyetem utca és a Jókai utca sarkán található meg és amely több mint 120 éves múltra tekint vissza. Ezzel a rövidke írással pedig szeretnénk titeket visszavinni egy kicsit a múltba, hogy megismerhessük ennek a különleges szállónak a történetét, amelyet már lehet, hogy sokszor láttunk kolozsvári sétánk során, de vajon mennyire figyeltünk fel azokra az apró, de gyönyörű részletekre, amelyek az épületet díszítik és amelyek igazán különlegessé teszik.

A 19. században az épület helyén még egy egyemeletes Nemzeti Szálló volt, amely klasszicista stílusban épült, azonban ezt 1894-ben lerombolták. Ezt követően épült meg a New York szálló, Pákei Lajos tervei alapján. Az új épület historizáló, neobarokk stílusban épült, melyet hangsúlyos torony és gyönyörű homlokzatok tesznek különlegessé. Akkoriban a saját áramfejlesztővel működtetett villanyvilágítása, illetve központi fűtése miatt Kolozsvár egyedülálló szállodájává vált.

Megnyitáskor 65 szobával rendelkezett, a földszinten pedig több mint fél évszázadig egy irodalmi kávéház működött. A kolozsvári irodalmi életnek helyet adó szálloda sok híres költőt, írót szállásolt el az évek során. Itt szállt meg például Jókai Mór, illetve törzsvendégei között szerepelt Áprily Lajos, Dsida Jenő, de itt szállt meg gróf Apponyi Albert, Molnár Ferenc, illetve Ady Endre is szívesen látogatta a szálloda kávéházát, ha Kolozsváron járt.

A második világháború után kollégiumként használták az épületet, majd 1960-tól újra szállodaként kezdett működni, ekkor már a jelenleg is használatos nevén, Hotel Continental néven.

Az épület 2005-ben eladásra került, ezzel együtt pedig a szálloda és az étterem is bezárt.

Amikor elsétálunk egy épület mellett, nem is gondolnánk, hogy az mennyi múltat rejteget magában, hogy miként funkcionálhatott sok-sok évvel ezelőtt, vagy hogy milyen személyek jártak ott. Reméljük, hogy ezzel a kis történettel újra sikerült közelebb hoznunk benneteket egy különleges, sokszínű és hosszú múltra visszatekintő épülethez és ha elsétáltok a Continental szálloda mellett talán már más szemmel fogtok ránézni, még nagyobb csodálattal és örömmel.

Az idei év utolsó állomása a hepehupás vén Szilágyságba vezetett, pontosabban Zilah városába. Zilah viszonylag kevés műemlékként nyilvántartott épületi örökséggel rendelkezik, amit egyesek a város a Meszes hegységbéli átjáró melletti fekvésével magyaráznak.

A kevés épületi műemlék ellenére a város igen színes és eseménydús történelemmel rendelkezik. Számos jelentős nemesi családok nevei fűződnek Zilah és környékéhez, mint a Bánffyk, Telekiek, valamint a Wesselényik. A XIX. században, pontosabban 1876-ban Szilágy vármegye központjává vált, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék egyesítése által. A XIX. század második felében a város jelentős urbanisztikai fejlődésen ment keresztül, illetve megnövekedett a város épületeinek száma is. (Kórházak, iskolák, közvágóhíd, vásárcsarnok, kaszárnya, valamint Vármegyeháza épültek.) A főtér mai arculatát a XIX. század második felében, valamint XX. század elején épült eklektikus vagy szecessziós stílusú épületek határozzák meg, azonban nem találunk két évszázadnál idősebb épületet.

Zilah városának egyik legjelentősebb és reprezentatív műemléke a Vigadó, vagy mai nevén Transilvania épülete. A Vigadó története sokak számára kevésbé ismert. A vonatkozó irodalom hiányosnak bizonyul, mivel az épületet tervező építész vagy a díszítést készítő mesterek kiléte nincsen datálva, csak az építési vállalkozó nevét (Orbán Károly) ismerjük, valamint az épület összköltségét, amely 337 496 korona volt. Egyes feltételezések szerint az épület helyén egykor a Wesselényik zilahi rezidenciája állt, s talán abból a korból maradt fent a déli szárny XVIII. század végén készült klasszicista földszinti árkádsora és oszlopos tornáca. A ma látható épület valamikor 1895-1899 között épült föl, a régi épület bővítési tervének következtében. A Vigadó névre keresztelt épületnek reprezentatív és kiemelkedő kulturális szerepet szántak. Az egykori Monarchia idejében számos hasonló épület volt megtalálható a különböző városokban. Ezen épületek báloknak, előadásoknak, politikai gyűléseknek, kiállításoknak adtak otthont. Mindezek mellett az épületben kávézó, étterem, szálloda, boltok és műhelyek üzemeltek. Az eredeti kulturális jelleg hanyatlani, megszűnni látszott, azonban az épület restaurálásának következtében mára már újra számos kulturális eseménynek ad otthont. Az épület földszinti részében a városi megyei könyvtár (gyermek és felnőtt részlegei egyaránt), illetve a megyei kulturális központ található.

A Vigadó épülete a város régi központjában található, pontosabban a mai Iuliu Maniu piactér 5-7 számai alatt. A sokszori újraépítés hatására az épület eredeti alaprajza bonyolult. A XIX. század végi épület szimmetrikusan három szárnyra osztódik, a következők szerint: középső főszárny és a belőle kiágazó két oldalsó szárny. A nyugati szárnyhoz két régebbi szárny is csatlakozik, amelyek egy belső udvart vesznek körül. A Vigadó majdnem teljesen alápincézett. A központi szárny három szint magasságában tornyosul, azonban belterében csak a földszint és a grandiózus magasságú előadóterem található. A két oldalsó szárny kétszintes, végeiket sarokrizalitok kontúrozzák.

A főhomlokzat öt részre tagolódik, ezek közül a legkiemelkedőbb elemét a főszárny homlokzati része képezi. A főhomlokzat felett attikafal magaslik. Az épület eklektikus homlokzata jelentős számú díszítő elemet tartalmaz, gyakorta megfigyelhetőek az állat és növény motívumok vagy szárnyas maszkok, bőség kosarát hordozó puttók. Továbbá, ugyancsak a főszárny oromzatán fellelhető az egykori szocialista országcímer nyomai, Szent Mihály arkangyalt ábrázolva. Az épület egy kiemelkedően szép részletét képviseli az elegáns fémmellvéddel felruházott erkély, amely a keleti szárnyat ékesíti, illetve megismétlődik a nyugati szárnyban is.

A Nagy utca (ma már Dózsa György) felőli oldalhomlokzat eltérő stílusban épült. Főként a klasszicizmushoz köthető eszmék alapján, az itteni homlokzatot lizénák (falsávok) osztják fel.

Ahogy már korábban említésre került, a szárnyak egy kis beltéri udvart takarnak. Fontos megemlíteni a déli szárny megoldását, melynek földszinti része árkádos, emeletén pedig dór oszlopsoros tornác figyelhető meg. Ezen megoldás az egykori klasszicista kúriák, városi házak hangulatát idézik meg. Az emeleti külső folyósók a többi szárnyban is megtalálhatóak, azonban teljesen más, modernebb stílusban, utalva az eltérő építési periódusokra.

A Vigadó belsejében csak foszlányok lelhetőek már fel a régmúlt idők díszeiből, a folyamatos átalakítások és intézménycserék miatt. Mindezek ellenére a főszárnyban található emeleti előadóterem, akárcsak egy bástya, rendületlenül őrzi az egykori pompás díszek fényét. A terem belmagassága két szintnek megfelelő magasságban tornyosul, déli oldalán színpaddal. A színpad mellett két szobor kapott helyett, egy férfit és egy nőt ábrázolva, lábaiknál egy-egy maszkkal, utalva a színházi műfajokra. A terem központi eleme és egyben a leglátványosabb is a mennyezeten található szecessziós festmény, amely feltehetőleg nem falkép, hanem kifeszített vászonra készült műalkotás. A szobrok, illetve a festmény alkotói nem ismertek. Feltevések szerint a mennyezeti festményt Lotz Károly, vagy annak egy tanítványa készíthette. A mennyezetet virágokkal és fűzérekkel ellátott festett keretű „kazetták” díszítik. A kompozíció központi részét egy barlang előtt fátylakba burkolt női alak ábrázata képezi. A festmény méreteiben egyedinek számít Európában, 300 négyzetméteren fekszik.

Igyekeztünk mindent fontos információt megosztani veletek és reméljük sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, s legközelebb is velünk tartotok. Véleményünk szerint mindenképp érdemes ellátogatni a Meszes hegység lábánál fekvő kis városba, amely egykor Ady Endre költő számára is jelentéssel bírt. Az ő szavaival zárjuk bejegyzésünk: „Aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok.”

Az utazásaink során többször visszalátogatunk bizonyos városokba. De vajon miért? Egyeseknek csak néhány órájuk van arra, hogy körbejárják a város központját és meglátogassák a város legnépszerűbb látványosságait, ezért már a hazafelé vezető úton arra gondolnak, hogy mikor is térjenek vissza. Megtörténhet az is, hogy egy utazás során kihagynak egy fontos látnivalót vagy talán épp akkor nem elérhető számukra. De talán a legtöbben azért szeretnek visszalátogatni egy bizonyos városba, mert elvarázsolták őket az ott látott helyek.

De vajon vannak köztük olyanok is akik azért utaznak vissza ugyanarra a helyre, hogy felfedezzék a város kevésbé ismert épületeit? Vagy például egy gyönyörű épület belső terét?

Az utolsó utazásunk során Nagyváradot látogattuk meg. Már ismertük a város leghíresebb látványosságait, illetve már lehetőségünk volt elsétálni és megfigyelni azokat a gyönyörű történelmi palotákat, amelyekkel Nagyvárad büszkélkedik, de a sok gyönyörű épület közül a Moskovits Miksa-palota mindig elragadtatta a tetszésünket.

A palota a város legfontosabb kereskedelmi útvonala mentén, a Republicii (egykori Fő) utcában, helyezkedik el. Első tulajdonosa Moskovits Miksa mérnök volt, aki 1904-ben, 52000 koronáért vásárolta meg a telket. A palota Rimanóczy Kálmán tervei alapján épült, a müncheni szecesszió stílusjegyeivel. Rimanóczy szabad kezet adott képzeletének és növényi motívumokból készült díszekkel gazdagította a kétszintes épületet. A palota homlokzatát több különleges díszítőelem és szimbólum ékesíti, a homlokzat gazdag ornamentikája a növényi és állatvilágból ered. Ha jobban megfigyeljük az épület homlokzatát olyan díszítőelemeket is láthatunk, mint például az élet fáját, Merkúr pálcáját és női motívumokat. Ezért is tekintik a város egyik legkiemelkedőbb szecessziós stílusban épült palotájának.

A palota belső udvara

Ahhoz, hogy megismerjük egy történelmi palota régmúltját nem elég ismerni annak a történetét vagy felfigyelni a külső részleteire. Ennél több minden szükséges. Például belépni az épület belső udvarára és megfigyelni, hogy milyen megmaradt örökségeket rejt. Belépve, egy teljesen más szemszögből tudjuk megcsodálni az épületet, sokszor a padlón mozaikszerű elemekre bukkanunk, máskor pedig az épület mennyezetén vagy falain találunk csodás részleteket. Elsétálni azokon a folyosókon amelyeken egykor Moskovits Miksa és Rimanóczy Kálmán járt, egy elképesztő érzés lehet számunkra, hisz átéljük a történelem egy kis részét.

Gondoltad volna, hogy egy ilyen gyönyörű épület milyen sok megmaradt örökséget rejt magában? Mi biztosak vagyunk abban, hogy Nagyvárad ennél is több elfelejtett vagy akár kevésbé ismert örökséget tartogat számunkra.

Ezért ne felejtsetek el az Örökségek nyomában járni. :)

Ahogy már a közelmúltban tettük, úgy a jelenlegi blogunkban is ellátogatunk Sepsiszentgyörgy környékére. Pontosabban a kisvárostól nagyjából 4 kilométerre fekvő faluba, Sepsiárkosra, ahol megtalálható a Szentkereszty-kastély, amely felbecsülhetetlen történelmi értékekkel bír.

Az eredeti épületről legelőször 1773-ban kerültek említések, amikor még a Benkő család tulajdonában volt a kúria. Azóta, az évek során több család kezén is végigment a birtok amíg végül 1847-ben eljutott a Szentkereszty családhoz, pontosabban Szentkereszty Zsigmond báróhoz. A báró résztvett az 1848-49es szabadságharcban, majd ezt követően 1851 és 1853 között Nagyszebenben raboskodott. Ez idő alatt, felesége, Haller Anna vette át az árkosi uvdartartást. A rabság letöltése után a báró visszatért a birtokra, majd a korábbi hétszobás lakást kibővítette, így alakult ki egy földszintes tíz lakosztályos kastély, amely akkorra már közel 600 négyzetméteres területen feküdt.

1870-ben a báró fia, Szentkereszty Béla vette át a birtok felügyeletét, aki katonai leszerelése után költözött Árkosra. 1878-ban kötött házassága Florescu Máriával nagymértékű vagyonhoz jutatta, amiből a házaspár számos átalakítást végzett a kastélyon, többek között emeletet is építettek a korábbi épületre. Ezt követte a lépcsőház, az ebédlő, a nagy szalon és a nagy terem mennyezete, majd elkészültek a különféle lakatos és asztalosmunkák.

1896-ban elkészültek a kastély belső munkálatai, a berendezés és az ebédlő terasza. A kastély végül 1897-ben teljesen kész lett, és elnyerte mai formáját, amely számos neobarokk és neoreneszánsz elemeket ötvöz. A kezdetben udvarháznak számító épület, a hosszú évek során tartó folyamatos átalakításoknak köszönhetően igazi rezidenciává vált. A kastély a falu alsó felében helyezkedik el, a főútról jegenyesor által övezett út vezet fel hozzá.

Az épületet egy angolpark veszi körül, amelyben korabeli építmények is vannak, továbbá a kilenc hektáros park legfőbb eleme egy tekintélyes méretű, kanyargó alaprajzú tó, amelynek közepén egy hídról megközelíthető sziget bújik meg. Ugyancsak a kastélytól nyugatra megtalálható a Szentkereszty család temetkezési helyét nyújtó kápolna is.

A kastélyt végül 1945-ben államosították, illetve az 1980-as években az épület belső tereit nagy mértékben átalakították. 1982-től a Román Kommunista Párt tulajdonába került, és elnöki lakosztályként rendezték be. A rezidencia jelenleg magántulajdonban, a Szentkereszty család örökösei birtokában van.

A kastély napjainkban olyan eseményeknek is helyet adott, mint például a SIC ifjusági fesztivál és a közelmúltban megrendezett Széchenyi-bál.

Reméljük, hogy a te érdeklődésedet is felkeltette az árkosi kastély története és ha Sepsiszentgyörgy környékén jársz, akkor mindenképp látogasd meg ezt a lenyűgöző építészeti remekművet.

Mivel elvarázsoltak minket Temesvár gyönyörű épületei és a mesébe illő utcái arra gondoltunk, hogy újra meglátogatjuk a várost. Amikor utoljára itt jártuk, megismertük a város egyik legszínesebb örökségét és megtanultunk felfigyelni a kevésbé szembetűnő részletekre. Rájöttünk arra, hogy mennyire fontos ismerni a városod történetét, megfigyelni és értékelni a megmaradt örökségeket.

De mi van akkor, ha a látványosságokon és az ismertebb épületeken kívül a várost más kevésbé ismert és rejtélyes helyek is gazdagítják? Mint például egy különleges ház.

E heti blog posztunkban szeretnénk felhívni a figyelmeteket a kevésbé ismert, de annál érdekesebb épületre. Egy ház, amely egy kis misztikummal, történelemmel, de legfőképpen vadszőlővel van körbe nőve és amely a város központjához közel helyezkedik el, mégsem tudnak róla elegen. Az épület „Casa cu iederă” néven ismert a város lakói körében, amely név egy borostyánnal benőtt házat takar, ennek ellenére a falait nem borostyán, hanem tapadó vadszőlő borítja. A kinézete nyáron a legcsodálatosabb, amikor a zöld vadszőlő levelek teljesen beborítják az épület falait, de ennek ellenére a hidegebb hónapokban is lenyűgöző látványt nyújt az oda látogatóknak.

Vajon milyen történeteket rejtenek egy ilyen misztikus, elhagyatottnak tűnő ház falai? Most szeretnénk elmondani nektek.

A Corneliu Coposu körúton található ház 1929-ben épült, a Bega folyó mellett, Löffler Lipót építész projektje alapján. Az, hogy az épület mikor kinek a tulajdonában volt, elég nehéz megmondani, mivel az évek során sok mindenre használták és sokszor váltott tulajdonost is. Évekig a Kertészeti Társaság tulajdonában volt, amely a város parkjait és zöld övezeteit igazgatta. Ezt követően nincsenek pontos információk a ház tulajdonosával kapcsolatban, de úgy tudjuk, a kommunizmus idején a Biztonsági Szolgálat rejtekhelyként használta. Később a polgármesteri hivatal eladásra bocsátotta és egy cég vásárolta meg, aki a ház helyére irodákat szeretett volna építeni. Szerencsére erre nem kapták meg az engedélyt, így a különleges ház maradt a helyén.

Sok év után a házat újra eladásra bocsátották, ezzel egy házaspár, Emese és Ovidiu Bădina álmait váltva valóra. Megvásárolták a házat, amelyre már legalább 20 éve vágytak.

Nagy tervekkel álltak neki a ház körüli munkálatoknak, szerették volna, ha az épület mindenki számára nyitva állna, hiszen sokakat érdekelt mi is lehet egy ilyen rejtélyesnek tűnő ház falain belül és milyen tevékenységekkel várja a látogatókat.

A ház belsejében szerettek volna helyszínül szolgálni különböző művészeti alkotások bemutatásának, mint például fotó és festmény kiállításoknak, amelyeket bárki meg tud tekinteni. Ezek mellett könyvbemutatók, vintage és beauty vásárok, élő és online beszélgetések is megrendezésre kerültek.

A ház kapui mindenki számára nyitva állnak és az érdeklődőknek lehetőségük van részt venni az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeken.

Reméljük felkeltettük az érdeklődésedet ezzel a rövidke kis történettel, a képek pedig magukért beszélnek. Ha Temesváron jársz azért, ha pedig temesvári lakos vagy akkor még inkább ajánljuk, hogy látogass el ehhez a gyönyörű, különleges és hosszú múltra visszatekintő házhoz.

A következőkben bemutatott örökség bár ott a szemünk előtt, mégis sokak számára rejtve marad. Amikor múzeumokról beszélünk, gyakran a bennük rejlő régiségekre, a történeteket hordozó ereklyékre vagy a rég elfeledett múlt halvány szikráira gondolunk.  De megeshet ugyan, hogy nem csak a múzeumokban rejlő tárgyak az egyetlen dolgok, melyek hagyatékainkat képviselik, hisz van, amikor maga az épület is muzeális értékkel bír. Egy ilyen múzeum, a Székely Nemzeti Múzeum is.

A Székely Nemzeti Múzeum az egyik legrégebbi magyar múzeum. 1875-ben Imecsfalván özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília a család magángyűjteményére és Vasady Nagy Gyula szaktudására alapozva hozta létre, majd 1879-ben köztulajdonba adta. Ekkor került a gyűjtemény Sepsiszentgyörgyre. Kezdetben a múzeumot a Székely Mikó Kollégium fogadta be és 1892-ig az ún. Béldi-ház emeletén volt elhelyezve, majd ennek lebontása után az egyre gyarapodó gyűjteményt a középiskola két helyiségében helyezték el. Egy önálló múzeumépület megteremtése céljából már 1890-ben gyűjtés indult. Elsőként Huszka József készített épülettervet, majd az 1903-ban megvásárolt mostani telekre több neves építész készített tervet, végül a Vallás és Közoktatási Minisztérium 1911 márciusában Kós Károlyt bízta meg az épületegyüttes megtervezésével. Kós már áprilisban elkészítette a kiviteli terveket, majd júliusban a múzeumőri lakásokat is megtervezte. Az építkezést 1911 augusztusában kezdték meg és a következő év végére a főépület és a múzeumőri lakások is elkészültek.

Az építkezés az előzetes ígéreteknek megfelelően, főleg székelyföldi anyagok felhasználásával és székely mesterek alkalmazásával folyt le, Molnár István és Szabó Mihály építőmesterek, Deák András vaskereskedő, valamint Jakócs István lakatosmester helyi vállalkozók vezetése alatt. Az alapfalakhoz és a lábazat kiképzéséhez a sepsiszentgyörgyi őrkői homokkövet, az épület falaihoz prázsmári téglát, az ácsszerkezetekhez, famunkákhoz a térségbeli erdőkből beszerzett faanyagot, a tetőfedéshez bodoki cserepet használtak. A fehér márvány tagozatok, burkolatok gyergyószárhegyi nyersanyagból készültek. Egyedül a zománcos cserepek származnak messziről, a kunszentmártoni gyárból.

A belső, gondosan megtervezett részleteket, mint térelválasztókat, kilincseket, bútorokat is helyi mesterek kivitelezték, a világítótesteket és a könyvtári berendezést viszont budapesti cégek biztosították. A nagy, elegáns felületek és az apró részletek egysége teszi igazi remekművé a múzeum épületeit.

A szűk értelemben vett Kós Károly épületegyüttest valójában szervesen egészíti ki az azt körülvevő dendrológiai park, mellyel eredetileg a Székelyföld jellegzetes fáit kívánták bemutatni, és az ugyancsak Kós tervezte kerítés zárja, három kapujával. Mindkét galambbúgos nagykapu kiválasztásában személyesen vett részt. Hasonlóképpen maga irányította az 1767-es csíkmenasági (pottyondi) lófő-háznak az áttelepítését.

Ugyanakkor Kós Károly nevéhez kötődik az állandóan a túlzsúfolódással küzdő múzeum nyitva hagyandó lehetőségként már 1898-ben megfogalmazott bővítése. Kós a főépület mindkét szárnyát meghosszabbíthatóra tervezte, ebből az északi szárnyé valósult meg. Ide elsősorban a néprajzi anyagot és a képtárat kívánták átcsoportosítani. Az 1943-ban, háborús lehetőségekhez tervezett épülettervnek a Kós Károly halálát (1977) követő, 1978-as módosításaiban egy egységes északi szárny kiképzésének igénye érvényesült, az ablakok kiképzése, a második emelet manzárdszerűvé alakítása is mindenekelőtt a régi szárnyrész megoldásait alkalmazta. Az új épületrészbe csak a Képtár nem került át, mert időközben sikerült számára megszerezni a főtéri Bazár emeleti helyiségeit.

Bár a fentiek pusztán nagyvonalakban mesélnek az épületről, reméljük mégis sikerült átfogó képet alkotnunk arról, hogy mennyi érdekesség rejtőzhet egy épület múltjában. Egy olyan épületében, mely előtt elsétálhattunk, melyben akár járhattunk is, és mégsem feltétlenül gondoltuk volna, hogy a falak, melyek körbevesznek minket akkor és ott, szintén örökségünk részét képezik. Létük neves emberekhez fűződnek, oly emberekéhez, kik minket szerettek volna megajándékozni valami maradandóval. Reméljük írásunk segít, hogy ne merüljenek homályba a körülöttünk lévő kincsek, hogy ténylegesen maradandó legyen mindaz, amit elődeink hagytak ránk.

Egy utazás során legtöbbször csak az ismert turisztikai lathányosságok szerepelnek a bakancslistánkon. Általában meglátogatjuk a legnépszerűbb helyeket és elsétálunk a mesébe illő utcák és épületek mellett. Vajon ezek a látnivalók elegendőek ahhoz, hogy megismerjük a várost?

Sokszor arra gondolunk, hogy a felfedezésünk véget ér azzal, hogy körbejárjuk a város legnépszerűbb látványosságait, de mi van akkor, hogy ha a város ennél is több mindent rejteget? Olyan örökségeket amelyeket kevesen ismernek és arra várnak, hogy felfedezd őket.

Néha olyan helyeken bújkálnak szebbnél szebb dolgok, ahol nem is gondolnánk.

Kolozsvár egyik kevésbé ismert helye

Nem először járunk a forgalmas de mesébe illő városban. Tudjuk, hogy milyen sok gyönyörű épülettel és látnivalóval büszkélkedik Kolozsvár, de mi van az elfelejtett vagy akár kevésbé ismert örökségekkel?

Egy kolozsvári sétánk során, miután körbejártuk a központot betértünk Kolozsvár egyik legszebb utcájába, a Iuliu Maniu nevezetű utcába. Sok gyönyörű épület mellett sétáltunk el, de a 38-as számnál megálltunk, már maga az épület stílusa is elragadta a tetszésünket.

Mivel a kapu nyitva volt beléptünk, hogy megnézzük mit rejthetnek egy ilyen épület falai. Belépve egy látszólag kevésbé érdekes folyosóra érkeztünk, de amikor felnéztünk a mennyezeten valami váratlan dolgot fedeztünk fel. Egy rejtett örökséget. Két egymáshoz hasonló mennyezetet figyelhettünk meg.
A felfedezésünk itt még nem ért véget, a lépcsőházba érve egy újabb építészeti ékszert tekintettünk meg a mennyezeten.

Miközben a festményt csodáltuk találkoztunk egy ott lakóval, aki nagyon örült annak, hogy érdeklődünk a régmúlt idők szépségei iránt. Az illető sajnos nem tudott részletekkel szolgálni a festménnyel kapcsolatban, viszont elárulta azt, hogy már több mint 50 éve abban a lakásban él és ezek a kincsek már akkor is az épület belsejét díszítették.

Gondoltad volna, hogy egy látszólag egyszerű épület mennyi múltat és szépségét rejt magában? Mi biztosak vagyunk abban, hogy Kolozsvár ennél is több elfelejtett vagy akár kevésbé ismert örökséget tartogat számunkra.

Ezzel a történettel bátorítani szeretnénk titeket arra, hogy nyitott szemmel és kíváncsian fedezzétek fel a saját városotokat, mivel rengetek kincset rejteget számotokra.

Örömmel értesítünk titeket, hogy megkezdtük felfedező utunkat az elfeledett vagy akár kevésbé ismert örökségek nyomában.

Első állomásunk Temesvár egyik ékkövéhez és legszínesebb épületéhez, a Brück Salamon Palotához vezetett. A mesébe illő épület már több évszázad óta ékesíti Temesvár történelmi főterét. Az épület szépsége mellett, nem elhanyagolhatóak az őt körülvevő történetek sem. 

A Brück Palota története

A Brück Palota története az épület földszintjén üzemelő gyógyszertárhoz kapcsolódik. A napjainkban is látható épület egy egykori ugyancsak gyógyszertár helyére épült. 1898-ban Geml István, Temesvár akkori jövőbeli polgármesterének, Geml Józsefnek testvére, megkapta az engedélyt egy gyógyszertár (amely mai napig is üzemel) megépítéséhez. A gyógyszertár az Arany Kereszt nevet viselte, ugyanakkor pedig a tízedik megépült gyógyszertár volt a városban. A nem megfelelő üzemeltetésből kifolyólag, az Arany Kereszt gyorsan új gazdára talált, 1907-ben egy Weiss Sándor nevezetű zsidó személyében. Pár évvel később, 1910-ben a régi gyógyszertár épületét lebontották, helyére pedig egy háromszintes modern épület, a Brück Palota épült, Brück Salamon, szintén gyógyszerész kezdeményezésére.

A város tehetős polgári rétegét gazdagító Brück egy igazán kiemelkedő és kevésbé sem szokványos épületet szeretett volna, ezért a palota megtervezéséhez Székely László építészt hívta segítségül. Székely László kora egyik kiemelkedő és elismert építésze volt, valamint a magyarországi szecesszió mestereként említették. Közel két évtizeden keresztül ő volt Temesvár főépítésze. A híres magyar építész mellett a palota megtervezésében Merbl Arnold is közreműködött.

A két építész egy igazán egyedi és kiemelkedő három emeletes épületet tervezett meg a magyarországi szecesszió jegyében, továbbá pedig számos magyar tradicionális motívum fellelhető a palota homlokzatát ékesítő színes csempedarabokon, az épület oromzatán pedig a BS monogram olvasható, utalva a palota tulajdonosára, Brück Salamonra. A Brück Palota az első, három emeletes épület a téren, amelyhez alagsor és földszint is tartozott. Az épület első emeletén megfigyelhetőek a szecesszióra jellemző tipikus elemek, mint az üvegezett függönyfalu zárt erkélyek, kétszintes körablakok, valamint a tető érzéki és strukturált formái. Továbbá, érdemes megemlíteni az épület sarkait is, amelyek megőrizték a derékszögű alakjukat, a stílusra jellemző lágy, gömbölyded formák helyett. A szakértői vélemények szerint, ezen kis eltéréssel szeretett volna a két építész kitűnni a többi szecesszió jegyében elkészült épület közül.

Az épület elkészülését követően, Brück Salamon szintén egy gyógyszertárat nyitott az épület földszintjén, gyógyszertár, mely napjainkban is üzemel, illetve őrzi a régi cseresznyefából készült bútorzat egyes darabjait. A kirakat homlokzatán még mindig olvasható a gyógyszertár szó, három nyelven (magyar, német, román).

Az évek során az épület elvesztette egykori fényét, azonban egy olasz üzletember kezdeményezésére, 2012-ben véglegesítették a palota külső és belső restaurálását. Ez által napjainkban a Brück palota a már korábban említett gyógyszertár mellett, földszinti részében további kereskedelmi helyeknek ad otthon, emeletei pedig lakásokat tartalmaznak.

Íme, elérkeztünk történetünk végéhez, azonban reméljük sikerült felkeltenünk érdeklődéseteket, valamint azt is, hogy egyszer ellátogattok a Brück Palotához, amely Temesvár főterén az egykori Losonczy (Dóm) tér, most Egyesülés (Unirii) téren várja az érdeklődőket. Köszönjük megtisztelő figyelmeteket! Tartsatok velünk legközelebb is!

Sokat gondolkodtunk rajta, milyen név is írná le legjobban azt, amivel kapcsolatban tartalmat szeretnénk megosztani veletek. Ami magába foglalja azt a sok megmaradt örökséget, amelyek mellett nap, mint nap elsétálunk, legtöbbször figyelmen kívül hagyva sok gyönyörű részletet.

Végül megtaláltuk a megfelelőt: Örökségek nyomában.

Meg szeretnénk osztani veletek különböző városokban, vagy akár azok környezetében lévő épületek, látványosságok történeteit és a részletekben rejlő szépségeit, illetve útmutatót adni, hogyan is legyél turista a saját városodban.

A későbbiekben ezekről és ehhez hasonló témákról olvashattok majd a blogunkon.

Hogy a bejegyzésekről gyorsabban értesülj, illetve a további tartalmakért kövess minket Facebookon és Instagramon is!